Újra összeállt!!

Öröm van a háznál…:)

Nem fogok dalról dalra végigmenni a setlisteken mert úgyse tudnék, és felesleges… Ami a levegőben volt aznap este, azt így se, úgy se tudom leírni szavakkal, elég az hozzá: miután hónapok óta vártam a koncertet és emiatt nem borotválkoztam jópár hétig (countryhoz szakáll dukál ) cseppnyi csalódás nélkül mehettem haza aznap. Egész héten fáradt maradtam a csúszás és a késői befejezés miatt, de megérte:)

[Tovább is van:]

Chuck Ragan “Feast and Famine című lemeze jó ideje visszatérő vendég a lejátszómban, az amerikai folk és country elemeit ötvözi populáris hangulatú dallamokkal, de Chuck érzelmektől túlfűtött, rekedt, ordításba hajló hangja – ami még a Hot Water Music-os időszakát idézi – miatt az egész valahogy őszinte és igazi. Főleg élőben.

Eleve nagy reményekre adott okot az előzenekar Digger Barnes-ék fellépése: ő amúgy Chuck bőgőse, aki gitáros-énekesként afféle menetelős, szekerezős amerikai countryval szórakoztatott bennünket, egy gitárossal és egy billentyűs-vokálos leányzóval kiegészülve, aik egyébként kristálytiszta énekhangjukkal járultak hozzá a hangzás telítettségéhez… Ami nagyon megfogott bennük – az álmodozó-menetelő, végtelen mezőket idéző hangulat mellett – az a hangzás hihetetlen teltsége volt, dob nélkül, billentyű+2 gitár felállásban (néha-néha Chuck steelgitárosa belebőgőzött a dalokba, mert hát ők sem “csupán egy” hangszeres emberkék:) egyszerűen semmi nem hiányzott az élményből.

Aztán Chuck… hát igen. Hiába hogy a hangzás magja az akusztikus gitár, hiába hogy a dobos szinte végig seprűvel játszott, hiába hogy ez mégis csak country – az első akkord hátradobott vagy máfél métert:) Pörgősebb, táncolható teljes zenekaros dalok váltakoztak az egyedül Chuck által előadott, egy szál akusztikus gitárra hansgzerelt balladákkal, elég sokszínű hangszerelésben: a hegedűs játéka felejthetetlen, a gitáros néha bendzsót ragadott, Chuck nyakában meg végig ott figyelt a szájharmonika. Ki kell emelnem a Geraldine-t ami egyszerűen gyönyörű volt, és Chuck édesanyja is jelen volt az eseményen ami külön aktuálissá tette a dal eljátszását;) illetve a For Broken Ears-t ami meg egyszerűen megunhatatlan. De ami számomra a csúcsa volt az egésznek, az a za pillanat volt, mikor Chuck megkérdezett bennünket: ugyan melyik dalt szeretnénk hallani? És az egy emberként felbődülő tömeg “Boaaaat” kiáltása után bele is csaptak a kedvenc Chuck Ragan dalomba… amit akkor éreztem az leírhatatlan, az a dal még felvétlről is szíven üt, de élőben olyan érzést vált ki az ember mellkasa tájékán amit sokáig nem felejt el:) És ezek után, mikor nekem már tulajdonképpen megvolt a  “lényeg”, még meg kell említenem a Hot Water Music repertoárból átvett dalokat, élen az egy szál akusztikus gitáron, de elemi erővel előadott God Deciding-al.

Szóval felejthetetlen volt az egész, a koncertnek egyszerűen nem akart vége szakadni, ráadás ráadás hátán érkezett a hálás publikum sorai közé, majd kézfogás, beszélgetés a zenészekkel, jegy dedikáltatás, hiszen Chuck egy mérhetetlenül kedves, közvetlen és barátságos fazon, horoggal a hevederén, szakállasan, mosolyogva lép színpadra a világ minden közönsége előtt – így hát jócskán benne jártunk a másnapban, mire az utcára – vagy pláne haza – kerültem, de azt mondom: megérte… mert ezt a koncertet soha nem felejtem el, és ebben az évben nagy valószínűséggel az év koncertje lesz nekem… eddig biztosan:) Mert az igazi ZENE az, amit nem csak hallgat az ember, hanem érze is közben valamit. Na ez ilyen volt.

Minden infó ott van a képen, ennél többet csak akkor mondhatok ha eljössz;)

Újra összeáll a Kids in the Way!!
Karakteres hűhát kérek mindenkitől:)

HÁT EZ VALAMI ÓRIÁSI VOLT!

A többit majd bővebben.

So Long Forgotten – Things We Can See and Thing We Cannot.

Egyszerűen hatalmas lett… ITT bárki ingyen letöltheti 5 email címért cserébe, de van lehetőség anyagilag támogatni őket.

Érdemes! Nagyon nagy… Itt a MySpace.

Az első single a Thrice várhatóan októberben megjelenő, Beggars című új albumáról!

http://www.myspace.com/thrice

Hallgassátok:)

Nuskullos infó ITT.

LINK

Döbbenetesen jó a ‘Space-nek ez a Transmissions sorozata, sorba szerepelnek a jobbnál jobb bandák! Most épp a MO, hallgassátok;)

Egy zenekar, amit valószínűleg csak én ismerek Magyarországon… még. De miért is lennék irigy? Mielőtt ismét eltűnök nyaralni, megismertetem Veletek is

HONLAP

MySPACE

No comment… legnagyobb dal az Architects;) Olvass tovább ha eddig tetszett:

“Via Coma (vee-uh-koh-muh) v.
Def. Through endless sleep

This is for those of us who enjoy a bit of extra reading. Via Coma was a band name that Greg (Kid Innocence) and I had created before Kid Innocence fell apart. The literal translation of Via Coma is in essence its definition. At the time I had been experiencing an intense lack of sleep, where I would snap in and out of consciousness if I was inactive. So I began began to think of how fascinating it was that the human body could never operate at its full capacity on social, cognitive and creative levels (along with various other hallucinations). The most simple of tasks became quest-like in their difficulty and I soon realized that I needed to do something about my state of mental health. So I slept. For 17 hours. Of course the deficit of sleep deprivation I had created was insatiable, and still is, but, I had a moment of lucidity when I woke up thinking of how life would be perceived if we were actually fully aware, and able to realize the full potential of the inner-workings of body, mind and spirit. So really what I’m trying to say, is that the name Via Coma, to me, is a social commentary on the state of which we all live in; a state of endless sleep.”

“Via Coma (vee-uh-koh-muh) v.
Definíció: Végtelen alvás által

Azoknak akik szeretnek kicsit többet olvasni. Via Coma egy zenekarnév amit Greggel (Kid Innocence) alkottunk mielőtt a Kid Innocence széthullott volna. A név szó szerinti fordítása lényegében a definíció. Abban az időben erőteljes alváshiánytól szenvedtem, amitől újra és újra elvesztettem volna az öntudatomat, ha éppen nem csinálok semmit. Úgyhogy elkezdtem gondolkozni, hogy mennyire megdöbbentő: az emberi test sosem üzemelhet teljes kapacitásával a társadalmi, kognitív (szellemi-gondolkodásbeli) és kreatív szintjein (számos egyéb hallucinácó mellett [azoktól leterhelve]). A legegyszerűbb feladatok végrehajtása is kérdésessé vált számomra a bonyolultságuk miatt, és hamarosan rádöbbentem hogy tennem kell valamit a szellemi épségem megóvása érdekében. Szóval aludtam. 17 órát. Természetesen az alváshiány amit felhalmoztam kielégíthetetlen volt, és most is az, de volt egy tiszta pillanatom mikor felébredtem azzal a gondolattal hogy milyennek fognánk fel az életet, ha valóban teljesen éberek lennénk, és képesek felfogni a testünkben, lelkünkben és szellemünkben rejlő lehetőségeket. Szóval igazából amit mondani szeretnék, az az hogy a Via Coma név, számomra, egy társadalmi kommentár az állapotról melyben midnannyian élünk – az örök alvás állapotáról…”

Igyekeztem érthető de azért pontos fordítást adni az angolul nem tudók kevéért, sajnos néha persze ez a mondatszerkezetek rovására megy… a nálam jobb fordítókat meg arra kérném jelezzenek ha hiba, félrefordítás vagy hasonló lenne a szövegben. Előre is köszönöm!

Egyébiránt meg ez a kis idézet (a banda myspace-éről) azt hiszem elmondja a lényeget.

http://www.viacoma.com/
http://www.myspace.com/viacoma
http://purevolume.com/viacoma